Céltalanul járkáltam a Tisztáson, és amikor már egy jó tíz méterre jutottam a kis csoportulástól, csak akkor néztem hátra. Még mindig ott nyüzsögtek a lány körül. Az egész olyan bököttül furcsa volt.
Alby egy sürgősségi tanácsot hívatott össze, amin nekem is meg kellett jelennem. A lánynak is. Ott ültünk mind körben, de tapintható volt a feszültség a szokatlan helyzet miatt. Johanna középen ült.
- Merem állítani, hogy nem én vagyok az egyetlen, akit megdöbbentett ez a váratlan fordulat...
- Hagyjuk a rizsát! - szólt közbe Minho. - Inkább térjünk a lényegre.
- Rendben. - Alby bólintott, de neheztelő pillantást vetett a futárok elöljárójára. - Szóval, mostmár tudjuk, hogy van még egy csapat. Ugyanúgy egy tisztáson élnek, mint mi, és ugyan azt csinálják, mint az itteni tisztársak. Azzal a különbséggel, hogy lányok. - megköszörültem a torkomat.
- Vajon az Alkotóknak az volt a célja, hogy ide kerüljön? Vagy ez egy hiba volt?
- Hiba? Aligha. - szólalt meg Johanna. Mindeddig feszengve ült a székén, de most felállt. - El tudjátok képzelni, hogy egy olyan ember... vagy szervezet, aki megalkot egy ilyen kőbörtönt, képes egy ilyen apróságot elhibázni? És ha még egy kis hiba is csúszott volna a jól működő gépezetbe, akkor sem hagyták volna, hogy ide kerüljek. Száz meg egy százalék, hogy ez tervbe volt véve.
- Hát, gyerekek, ebben van valami. - szólalt fel Minho is. - Biztos vagyok benne, hogy ha nem direkt lett volna, akkor visszaterelgették volna a kiscicát a saját tisztására...
- Na ha ezt még egyszer kiejted a szádon, én esküszöm, hogy... -háborodott fel a "kiscica", de mielőtt még Minho tudtára adta volna a fenyegetéseit, Alby közbeszólt.
- Nyugi van! Minho, fogd be. - Johanna is leült, de még alig hallhatóan azt motyogta: Igen, Minho, fogd be! - Akkor most mesélj egy kicsit nekünk, ti mit derítettetek ki? - a lány összeráncolta a szemöldökét, és tudtam, mire gondol. Miért kéne nekünk elmondania?
- Nos... úgy gondolom, hogy azzal nem megyek semmire, ha hallgatok, mint a sír, azonban nem hiszem, hogy köteles vagyok elárulni nektek a felfedezéseinket. Nem tudom, mit árthatnátok, de valami azt súgja, hogy ezzel még várnom kell. Legalább néhány napot. Viszont mással nem nagyon szolgálhatok nektek, hiszen valószínűleg minden mást tudtok.
- Idefigyelj kisc... - Minho és Johanna néhány pillanatig farkasszemet néztek, aztán Minho helyesbített- Jo. Szerintem azzal semmire sem megyünk ha titkolózunk. Úgyhogy pakolj ki szépen. - A lány összeráncolta a homlokát, majd felállt. Az elkövetkezendő tíz percben dióhélyban összefoglalta, hogy mit tudnak. Azonban ezek egyáltalán nem voltak új információk. A szikla, a késlegyek, a változó útvesztő... Semmi új. Alby összeráncolt homlokkal halgatta végig, majd amikor a lány befejezte a beszámolóját, felállt.
-Azt javslom, mindenki menjen most aludni, holnap folytatjuk...
-Hé fiúkák!- Johanna kiáltásá minden teremben tartózkodó hátrafordult. -Nem tudom feltűnt-e, hogy még itt vagyok?
-Holnap velem jössz az útvesztőbe, és megpróbálunk visszatalálni a te tisztásodra. -Minho ezt olyan megvetéssel és hitetlenséggel mondta, hogy szinte számomra is sértő volt.
-Nem vagy egy bizalmas típus igaz? -mosolygott félszegen Jo -hát, jobb, ha tudod, én se. -ahogy ránéztem, nem tudtam megállapítani a nézéséből, hogy mire céloz. De az biztos volt, hogy Minhot nem zárta a szívébe.
Késő volt, mire végeztünk a rögtönzött gyűléssel. Utána rögtön a zuhanyzóba siettem, és miután levetkőztem beléptem a fal mellett sorakozó zuhanyfülkék egyikébe. Néhány percig csak álltam a forró vízsugár alatt, migem az egész helyiséget betöltötte a fehér pára. Éppen készültem befejezni, amikor kinyílt a zuhanyzó ajtaja, és ketten léptek be. Bár elzártam a zuhanyzót, és rettentően fáztam, mégis ott maradtam, mivel a két fiú beszélgetése felkeltette az érdeklődésemet.
-Bököttül furcsa ez a dolog... -Minho.
- Nekem mondod? -válaszolt a másik fiú, valószínüleg Harry. - Jó csaj mi?
- Hé, haver, pletykálni akarsz vagy mi? Nem vagyunk mi padon ücsörgő vénasszonyok
se vihogó gimnazista lányok.
- Akkor is jó csaj...-jegyezte meg Harry.
Amikor mindketten elkezdtek zuhanyozni, én halkan felöltöztem és kiosontam a mosdóból. Egyre csak a két fiú beszélgetése járt a fejemben. Nem mintha érdekelne, mit gondolnak Joról, viszont ez még gondot is jelenthet. Nem lenne jó, ha a tartós béke megbontója egy lány lenne.
Miközben a tábor felé siettem az járt a fejemben, vajon az alkotók direkt küldték-e ide, és ha igen, akkor azt akarják-e vajon, hogy itt is maradjon? Ki tudja, mi a céljuk ezzel a kitérővel... Vagy ez nem is kitérő? Talán ettől a lánytól függ a tisztársak élete?
Végignéztem a sötétbe burkolódzott tisztáson, ahol a legtöbben már elfoglalták a helyüket. El nem tudtam képzelni, mi okból vagyunk itt, de akármi is az, én gyűlöltem a helyzetet, az alkotókat, az útvesztőt... Mégis, most valami érthetetlen okból a remény furcsa aromája szállt le az égből.
*•*•*•*
Sziasztok!
Nem mondhatom, hogy egyeseménydús rész volt, de azért remélem élveztétek (apropó, utólag észrevettem a "remélem túltengést" az előző utószóban vagy miben... :'D)
A következő részt hamarosan hozom, addig is kommenteljetek :) minden visszajelzést szívesen fogadok!
xoxo
- Merem állítani, hogy nem én vagyok az egyetlen, akit megdöbbentett ez a váratlan fordulat...
- Hagyjuk a rizsát! - szólt közbe Minho. - Inkább térjünk a lényegre.
- Rendben. - Alby bólintott, de neheztelő pillantást vetett a futárok elöljárójára. - Szóval, mostmár tudjuk, hogy van még egy csapat. Ugyanúgy egy tisztáson élnek, mint mi, és ugyan azt csinálják, mint az itteni tisztársak. Azzal a különbséggel, hogy lányok. - megköszörültem a torkomat.
- Vajon az Alkotóknak az volt a célja, hogy ide kerüljön? Vagy ez egy hiba volt?
- Hiba? Aligha. - szólalt meg Johanna. Mindeddig feszengve ült a székén, de most felállt. - El tudjátok képzelni, hogy egy olyan ember... vagy szervezet, aki megalkot egy ilyen kőbörtönt, képes egy ilyen apróságot elhibázni? És ha még egy kis hiba is csúszott volna a jól működő gépezetbe, akkor sem hagyták volna, hogy ide kerüljek. Száz meg egy százalék, hogy ez tervbe volt véve.
- Hát, gyerekek, ebben van valami. - szólalt fel Minho is. - Biztos vagyok benne, hogy ha nem direkt lett volna, akkor visszaterelgették volna a kiscicát a saját tisztására...
- Na ha ezt még egyszer kiejted a szádon, én esküszöm, hogy... -háborodott fel a "kiscica", de mielőtt még Minho tudtára adta volna a fenyegetéseit, Alby közbeszólt.
- Nyugi van! Minho, fogd be. - Johanna is leült, de még alig hallhatóan azt motyogta: Igen, Minho, fogd be! - Akkor most mesélj egy kicsit nekünk, ti mit derítettetek ki? - a lány összeráncolta a szemöldökét, és tudtam, mire gondol. Miért kéne nekünk elmondania?
- Nos... úgy gondolom, hogy azzal nem megyek semmire, ha hallgatok, mint a sír, azonban nem hiszem, hogy köteles vagyok elárulni nektek a felfedezéseinket. Nem tudom, mit árthatnátok, de valami azt súgja, hogy ezzel még várnom kell. Legalább néhány napot. Viszont mással nem nagyon szolgálhatok nektek, hiszen valószínűleg minden mást tudtok.
- Idefigyelj kisc... - Minho és Johanna néhány pillanatig farkasszemet néztek, aztán Minho helyesbített- Jo. Szerintem azzal semmire sem megyünk ha titkolózunk. Úgyhogy pakolj ki szépen. - A lány összeráncolta a homlokát, majd felállt. Az elkövetkezendő tíz percben dióhélyban összefoglalta, hogy mit tudnak. Azonban ezek egyáltalán nem voltak új információk. A szikla, a késlegyek, a változó útvesztő... Semmi új. Alby összeráncolt homlokkal halgatta végig, majd amikor a lány befejezte a beszámolóját, felállt.
-Azt javslom, mindenki menjen most aludni, holnap folytatjuk...
-Hé fiúkák!- Johanna kiáltásá minden teremben tartózkodó hátrafordult. -Nem tudom feltűnt-e, hogy még itt vagyok?
-Holnap velem jössz az útvesztőbe, és megpróbálunk visszatalálni a te tisztásodra. -Minho ezt olyan megvetéssel és hitetlenséggel mondta, hogy szinte számomra is sértő volt.
-Nem vagy egy bizalmas típus igaz? -mosolygott félszegen Jo -hát, jobb, ha tudod, én se. -ahogy ránéztem, nem tudtam megállapítani a nézéséből, hogy mire céloz. De az biztos volt, hogy Minhot nem zárta a szívébe.
Késő volt, mire végeztünk a rögtönzött gyűléssel. Utána rögtön a zuhanyzóba siettem, és miután levetkőztem beléptem a fal mellett sorakozó zuhanyfülkék egyikébe. Néhány percig csak álltam a forró vízsugár alatt, migem az egész helyiséget betöltötte a fehér pára. Éppen készültem befejezni, amikor kinyílt a zuhanyzó ajtaja, és ketten léptek be. Bár elzártam a zuhanyzót, és rettentően fáztam, mégis ott maradtam, mivel a két fiú beszélgetése felkeltette az érdeklődésemet.
-Bököttül furcsa ez a dolog... -Minho.
- Nekem mondod? -válaszolt a másik fiú, valószínüleg Harry. - Jó csaj mi?
- Hé, haver, pletykálni akarsz vagy mi? Nem vagyunk mi padon ücsörgő vénasszonyok
se vihogó gimnazista lányok.
- Akkor is jó csaj...-jegyezte meg Harry.
Amikor mindketten elkezdtek zuhanyozni, én halkan felöltöztem és kiosontam a mosdóból. Egyre csak a két fiú beszélgetése járt a fejemben. Nem mintha érdekelne, mit gondolnak Joról, viszont ez még gondot is jelenthet. Nem lenne jó, ha a tartós béke megbontója egy lány lenne.
Miközben a tábor felé siettem az járt a fejemben, vajon az alkotók direkt küldték-e ide, és ha igen, akkor azt akarják-e vajon, hogy itt is maradjon? Ki tudja, mi a céljuk ezzel a kitérővel... Vagy ez nem is kitérő? Talán ettől a lánytól függ a tisztársak élete?
Végignéztem a sötétbe burkolódzott tisztáson, ahol a legtöbben már elfoglalták a helyüket. El nem tudtam képzelni, mi okból vagyunk itt, de akármi is az, én gyűlöltem a helyzetet, az alkotókat, az útvesztőt... Mégis, most valami érthetetlen okból a remény furcsa aromája szállt le az égből.
*•*•*•*
Sziasztok!
Nem mondhatom, hogy egyeseménydús rész volt, de azért remélem élveztétek (apropó, utólag észrevettem a "remélem túltengést" az előző utószóban vagy miben... :'D)
A következő részt hamarosan hozom, addig is kommenteljetek :) minden visszajelzést szívesen fogadok!
xoxo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése